letoltes.jpg„A felsőoktatás magasabb fokozatba kapcsol” címmel jelent meg az új felsőoktatási stratégia, amely 2030-ig előretekintve igyekszik megfogalmazni azokat a valóban ambiciózusnak nevezhető célokat, amelyek elérése esetén európai mércével nézve is versenyképes képzési rendszer épülhet fel hazánkban.

Mint minden stratégiai tervező munka, így ez is átfogó helyzetértékeléssel kezdődik. A bevezetőben nagyon tömören írja le a mai állapotokat az alábbi mondat: „Ha ugyanis nem állítjuk kihívások elé a hallgatókat, ha hiányzik az oktatók lelkesedése, ha a kutatók belefásultak a „nyugattól” való évtizedes lemaradásba, akkor a teljesítmény is tartósan elmarad.” A következmény pedig az a társadalmi és gazdasági helyzet, amelynek megváltoztatása szinte minden területen jelentős változásokért kiállt. A stratégia mindezek ellenére joggal állapíthatta meg, hogy „a magyar felsőoktatás nemzetgazdaságunk egyik legsikeresebb, legversenyképesebb ágazata, s minden lehetőség adott arra, hogy létrehozzuk Közép-Európa legjobb felsőoktatási rendszerét.”

A lehetőség kétségkívül adott, azonban a cél elérése minden korábbitól jelentősen eltérő szemléletet, az érintettektől pedig sokkal több és tudatosabb aktivitást igényel.

Szinte mindenki egyetért azzal, hogy Magyarországon a felsőoktatás színvonala az elmúlt 20-25 évben kisebb-nagyobb mértékben visszaesett. Ebből következően sokkal kedvezőtlenebb helyzetből kell felállnia a képzési rendszernek, mint ahonnan indulhatott volna a rendszerváltást követő években. A korábbi ciklusokban is fogalmazódtak meg mind az oktatás, mind pedig a kutatás-fejlesztés területén felzárkózást ígérő elhatározások, azonban a megszerzett tapasztalatok ismeretében ma már elmondhatjuk, hogy ezek rendre zátonyra futottak. A jelenlegi tervek megvalósulására is csak akkor lesz esély, ha a célok mögé sikerül az érintettek többségét odaállítani, s a szükséges források rendelkezésre állnak az immáron közös feladatok végrehajtásához.

Egy hazai KKV vezetőjeként úgy látom, hogy ez a stratégia átütő erejű pozitív változást jelent a korábbiakhoz képest. Szakított azzal a szemlélettel, amely a hasonló céllal készült stratégiai elemzésekben hibás kiindulási pontként szerepelt, s amely az eddig követett gyakorlatot is meghatározta. A rendszerszemléletű megközelítésnek köszönhetően a hosszabb távú célokból igyekszik levezetni azokat a feladatokat, amelyek a jelen helyzetből kell elvezessenek a kívánatos állapotba. A stratégia a megfogalmazások pontosságával, a konkrétumok kimondásával sokkal inkább alkalmas arra, hogy egy részletes tervezés munkaanyaga legyen, mint hasonló céllal készült elődei.

A stratégiatervezet nyelvezetében is megújult. A jelenlegi valós helyzetet és a világos célokat közérthetően fogalmazza meg. A felsőoktatás sokszínűségének megfelelően ágazatspecifikus megközelítésben tárgyalja az egyes „speciális beavatkozási területeket”.

Tökéletesen egyet kell érteni azzal a megfogalmazással, mely szerint „Az ország gazdasági és társadalmi jólétéhez ugyanis csak a minőségi oktatáson keresztül vezet az út...” Ebből azonban az is következik, hogy az oktatás színvonalának a mérésében elvont paraméterek helyett a jövőben sokkal nagyobb szerepet kell kapnia annak, hogy a képzés eredményeinek hasznosulása következtében milyen életszínvonal, életminőség tud kialakulni az országban. Ha ebből a szempontból tekintünk vissza az elmúlt évtizedekre, nem lehetünk elégedettek a felsőoktatás eredményeivel. A felsőoktatás feladata ugyanis nem végzettséget tanúsító diplomák megszerzésének elősegítése, hanem jól alkalmazható, valódi tudás átadása.

A stratégia az intelligens szakosodást a felsőoktatásban is célul tűzi ki, amely a nemzetközi versenyben való részvételt kényszeríti ki az egyes szereplőktől, az országon belüli felesleges rivalizálás helyett. A hallgatók teljesítménye közötti különbséget látványosan megmutatni képes oktatási rendszer is alapjaiban különbözik a jelenlegi gyakorlattól, amely inkább elmosni igyekszik a kétségkívül meglévő jelentős egyéni különbségeket.

Talán a legnagyobb áttörést a stratégia abban a kérdésben fogalmazta meg, hogy kit is kell a felsőoktatás tulajdonosának és megrendelőjének tekinteni. Ezen szerepkörök tisztázatlansága, rossz válaszok alapján való korábbi működése vezetett többek között ahhoz az állapothoz, amelyet a bevezető az alábbi módon jellemez: „....a magyar egyetemek és főiskolák társadalmi megítélése romlott, a magyar diploma értéke megkérdőjeleződött, ezáltal pedig csökkentek a következő generációk tanulási, fejlődési lehetőségei és munkaerőpiaci versenypozíciói.”

A hazai KKV-k szemszögéből szintén egyetértéssel kell fogadni az alábbi megállapítást is: „Erről a tévútról úgy tud a hazai felsőoktatás újra rátalálni a helyes irányra, ha a gazdasági és társadalmi igényeket valóban képviselő szervezeteket, intézményeket, vagy éppen személyeket jogokkal és felelősséggel ruházza fel: be kell engedni őket a tulajdonosok közé és az intézmények legfelső döntéshozó testületeibe, cserébe nekik is részt kell vállalniuk a felsőoktatás működtetésében.„

Itt kell megjegyezni, hogy a gazdaság az adóbefizetései révén jelenleg is jelentős részt vállal a felsőoktatás fenntartásában, de érdemi befolyásolási lehetősége az ott folyó munkára az eddigiekben nem volt.

A felsőoktatás átalakítása valóban idő- és energiaigényes feladat. Az ország akaratának függvényében azonban lehet ezt az átalakítást gyorsítani és természetesen kényelmesebb tempóban is elvégezni. Ha „európai mércével nézve is versenyképes” felsőoktatási rendszert akarunk felépíteni, akkor eszközöket kell találni arra, hogy maguk az intézmények és a társadalom is magáévá tegye a stratégiában leírt célokat. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a helyzetértékelésben ne fessük a helyzetet se rózsásabbnak, se sokkal rosszabbnak a valóságosnál, mert mindkettő a változások iránti fogékonyságot csökkenti.

Mondjuk ki, hogy meglehetősen messze vagyunk a megfogalmazott céloktól, s ezért még sok munkára van szükség, viszont nem vagyunk annyira messze, hogy ezeket a célokat kemény és kitartó munkával a megadott időtávon belül ne lehetne elérni. A célok valóban nagyon ambiciózusak és a társadalom többsége számára követésre méltóak. A felsőoktatásnak ugyanis fontos szerepe kell legyen azon személyi feltételek megteremtésében, amely a jövő gazdaságának a szerkezetét meghatározzák.

dr. Reith János

 

A bejegyzés trackback címe:

https://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr117081257

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása