sziszifuszi munka.jpg

Cégünk körlevélben kereste meg azokat a jelentős gazdasági szereplőket, akik Magyarország kormányával stratégiai megállapodást kötöttek. Miután a megállapodások érintik a kutatás-fejlesztés kérdéskörét is, a sikerhez való gratulációt követően figyelmükbe szerettük volna ajánlani az évek óta cégünknél zajló kutatás-fejlesztési munkáink eredményeit. Felajánlottuk továbbá az ezen munkák elvégzése során szerzett tudásunkat és tapasztalatainkat kutatás-fejlesztési tevékenységük előkészítésében, kimunkálásában és lebonyolításában.

 A kiküldött 38 levélre mindössze 3 választ kaptunk, amelyek kiváló keresztmetszetét adják a mai magyar valóságnak. A tanulságokat ezennel megosztom.

 Az egyik válasz valójában egy nagyon udvarias és diplomatikus visszautasítása az együttműködésnek. Világcégről lévén szó, a levélválaszból kikövetkeztethető módon az ott dolgozók valóban nehezen tudják azokból a magasságokból elképzelni azt, hogy egy magunkfajta kis-közepes magyarországi vállalkozás miben is tudnia számukra kutatás-fejlesztési ügyekben segítséget adni. 

 Mint tudjuk, a stratégiai megállapodásokban a külföldi partnerek részéről a hazai kutatás-fejlesztés támogatása is megjelent vállalásként, ami persze számon azért nem kérhető. A második válaszoló  őszintén és világosan fogalmazott levelében:

 „Ugyanakkor szeretném tájékoztatni, hogy K+F tevékenységet Magyarországon nem végzünk, az erre dedikált központjaink …...... vannak. Magyarországi tevékenységünk teljes mértékben a szolgáltató szektorban zajlik, …... munkavállalónk különböző üzleti folyamatkihelyezési projekteken tevékenykedik........” A végkonklúzió pedig szintén egyértelmű és világos: „Jelen levélváltásunk és információim alapján cégeink együttműködésre sajnos kevés esélyét látok.”

  A legérdekesebb azonban a harmadik levélválasz, ott ugyanis a kormány stratégiai partnerével előzetes együttműködésünk volt egy nagyon sikeres kutatás-fejlesztési projektben. A sikert a megbízó világcég és cégünk számára egyaránt az jelentette, hogy egy olyan fejlesztést sikerült a magyarországi gyárban megvalósítani, amely a ráfordításokat messze meghaladó energia megtakarítást tett lehetővé. A hazai fejlesztés eredménye a vállalatcsoporton belül is feltűnt, így a magyar szakemberek utaztak a külföldi gyártó bázisokra prezentációkat tartani a közös fejlesztés mibenlétéről.

 A körlevelünkre adott választ változtatás nélkül, szó szerint idézem, mert ennél beszédesebb módon magam sem tudnám megfogalmazni a lényeget:

 „Köszönöm, hogy üzleti ajánlatával megkereste vállalatunkat. Természetesen ismert számunkra az Önök által folytatott kutatás - fejlesztési tevékenység, minthogy annak egy szelete éppenséggel a (cégnév) valósult meg.

 Sajnálattal kell ugyanakkor megállapítanom, hogy a korábbi, vállalati K+F projektek kezdeményezését és végrehajtását valóban támogató törvényi szabályozás a mi szempontunkból előnytelenül alakult, amit - egyelőre - nem kompenzálnak központi / uniós forrásokból indított pályázati lehetőségek sem.

 Figyelembe véve azt a tényt, hogy a közösen folytatott K+F tevékenységre is kiterjedő NAV által megkezdett vizsgálat a mai napig nem zárult le jogerős  határozattal, azért arról tájékoztatom, hogy cégünk nem kíván hasonló természetű cselekményekbe fogni. Ez az álláspontunk legalább a NAV - vizsgálat - kívánatosan sikeres - lezárásáig terjed.

 Kérem álláspontunk megértésére."

Erre a válaszra cégünk kutatás-fejlesztési üzletágának vezetője – figyelembe véve az addigi írásbeli és szóbeli reakciókat – szintén nagyon kifejező módon reagált.

 Nagyon köszönöm a kimerítő tájékoztatást. ............ Sajnos egyre kevesebb cég áldoz a k+f-re idehaza, szóval lassan ezt a  tevékenységet is elfelejthetjük. Nem tudom mi zajlik itt, de ha valaki szándékosan szeretné tönkretenni a magyarországi k+f-et, akkor sem csinálhatná jobban.

Remélem sikerül átmenni a NAV vizsgálaton.

 A következő körben még érkezett erre a levelünkre is válasz, amelynek legfontosabb két megállítása szintén ide illik:

 Azért én még optimista vagyok: egyszer talán véget ér ez a modern boszorkány üldözés.”

 „A NAV- val kapcsolatban természetesen nem adom fel, amíg lélegzem (vagy rám nem parancsolnak)”.

 A NAV-val folyó harca a Stratégiai partnernek abból származik, hogy a részükre korábban elvégzett kutatás-fejlesztési munkát a NAV nem kívánja kutatás-fejlesztési tevékenységnek elfogadni, s emiatt jelentős, több száz milliós büntetéssel kívánja sújtani. 

 A magam részéről itt csak annyit jegyeznék meg, hogy értem én a büntetés beszedésének kényszerét  és indokát, csak éppen a legmesszebbmenőkig nem tudok vele egyetérteni. A kutatás-fejlesztési munka mibenlétének a megítélését pedig azokra kellene bízni, akik értenek is hozzá, s akkor rengeteg kellemetlenségtől, bosszúságtól kímélhetnénk meg egymást.

 Nagyon elkeserítő egy innovatív vállalkozás vezetőjének szemszögéből azt látni, hogy a hazai innováció számos akadálya között az élmezőnyben van azoknak a hivataloknak K+F szakmai szempontból szakszerűnek nem nevezhető tevékenysége, akiktől az ember éppen a hazai innováció támogatását, elősegítését várná.

dr. Reith János

 

A bejegyzés trackback címe:

http://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr766781339

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2014.10.12. 19:04:43

"nehezen tudják azokból a magasságokból elképzelni azt, hogy egy magunkfajta kis-közepes magyarországi vállalkozás miben is tudnia számukra kutatás-fejlesztési ügyekben segítséget adni"

Ezt talán a cégnek küldött levélben kellett volna részletezni.