hivatal.jpg

Számomra egyáltalán nem okozott meglepetést, amikor a sajtó arról adott hírt, hogy feltörték az SZTNH honlapját, s arról titkos anyagok váltak elérhetővé illetéktelenek számára. Csakhamar kiderült, hogy szó sincs semmiféle honlapfeltörésről, de ennek a ténynek a bonyolultsága eléri már azt a szintet, amelynek részleteit a sajtóban tárgyszerűen ismertetni reménytelen vállalkozás. Így tág tere marad a közvélemény megtévesztésének. Talán még ennél is bonyolultabb, s ráadásul kevésbé jól tálalható szenzációként az a hír, hogy a világon mindenütt elismerten K+F munkának számító tevékenységünket az SZTNH szakértői annak el nem fogadhatónak minősítik.

Informatikai tárgyú K+F projektünk többszöri SZTNH általi minősítése során igen árulkodó ismereteket volt alkalmunk szerezni a szakértői felkészültségről. Így tehát egyáltalán nem lepett meg bennünket a „weboldal feltörés” ténye. Legfeljebb az volt számunkra valóban váratlan, hogy egy szakértői intézetben ilyen „gagyi hiba” okozta a biztonsági rést.

(http://index.hu/tech/2014/04/01/a_vilag_leggagyibb_hibajat_kovette_el_a_szabadalmi_hivatal/)

Az sem okozott meglepetést, hogy a Hivatal a felettes szervéhez, a KIM-hez tett közérdekű bejelentésből értesülve a biztonsági résről, nem megköszönte és azonnal intézkedett a rés betöméséről, hanem ellentámadásba lendült, s az etikusan és a törvény előírásai szerint eljáró bejelentőt igyekezett a sajtón keresztül az olvasóközönség előtt és több hatóságnál is bűnözőnek beállítani.

Azért nem lepett meg bennünket ez a szcenárió, mert pontosan ugyanezt tapasztaltuk a mi ügyünkben is...

Amikor jeleztük a hivatalnak, hogy hibát követtek el nem az ilyen esetben elvárható kooperatív kapcsolatfelvétel, hanem a kioktatás, elzárkózás, a mundér elvtelen megvédésének az erőlködő kísérlete volt a válasz. Ugyanakkor a hiba indirekt módon történő elismerésének tekinthetjük, hogy azt kijavították, s még egyszer később már többségüket nem követték el. A dolog lényege azonban nem változott. A Hivatal azóta is ragaszkodik azon eredeti megállapításához, miszerint cégünk nem K+F munkát végzett az általuk minősített esetekben. Miután ezzel nem tudunk egyetérteni, így kénytelenek voltunk az ügyet jogi útra terelni.

Figyelemmel kísérve az SZTNH tevékenységét, sajnos azt kell kijelentsem, hogy felkészültségét messze meghaladó területen való ámokfutása óriási károkat okoz a hazai K+F+I ügyének. Az amúgy sem túl fejlett jogtudatosságot rombolja tovább az az SZTNH támogatással zajló adóhatósági gyakorlat, amely az általam jól ismert K+F projektek ügyében történik. Ma már mind adóhatóság, mind pedig SZTNH tisztában kell legyen azzal, hogy kezdetben több olyan súlyos hibát is elkövettek, amelyek miatt további erőfeszítéseket kell tenniük korábbi rossz döntéseik megvédése érdekében. Erre fényes bizonyíték az az óriási „fejlődés”, amely sok esetben újabb és még nagyobb hibákat eredményezett.

Az európai Unióban és a hazai K+F projektben sikeresen szereplő témáinkat, az ezekben tisztességesen és magas színvonalon alkotó kollégáink szakértelmét és tisztességét kérdőjelezik meg olyan szakértők, akik a megalapozott véleményük elkészítéséhez a témakörben kellő mennyiségű ismerettel garantáltan nem is rendelkeznek. Azért nem rendelkeznek ezekkel az ismeretekkel, mert azok megszerzésére esélyük sem volt, ugyanis cégünk a saját jól felfogott érdekében ezeket nem is hozta nyilvánosságra. Kizárólag a megrendelői és felhasználói szempontból lényeges tudnivalókat foglaltuk írásba. Valódi szakember számára azonban ezekből a fejlesztés mibenléte jól felismerhető. Sok esetben felmerül annak a gyanúja is, hogy az SZTNH szakértői megfelelő végzettséggel sem rendelkeznek. Ezt biztosan azért nem tudhatjuk, mert SZTNH szakértőinek a személyét illetően semmilyen információval nem rendelkezünk. A szakvéleményt egyedül egy hivatalnok írja alá, aki nem a szakértő maga.

A két eset közös ismérveinek rendszerszintű ismétlődése következtében ki lehet jelenteni, hogy nem csupán egy véletlen vezetett a biztonsági réshez, hanem törvényszerű eredménye annak a szemléletnek és vezetői stílusnak, amely ma az intézetben uralkodik. A sors fintora, hogy a cégünk által fejlesztett integrált hardver-szoftver rendszer egyik fő célkitűzése éppen annak a belső és külső biztonságnak a lehető legmagasabb szintű megvalósítása, amely szemmel láthatóan nem volt erőssége a Hivatal rendszerének. Ez az informatikai fejlesztésünk több adóhatósági megkeresés okán is ott volt SZTNH látókörében. Nem látták meg benne a számukra ideális megoldást, hanem egy K+F munkának el nem fogadható, rutin tevékenység eredményeként előálló dolognak minősítették. A szakmai indoklásokból azonban egyértelműen az derül ki, hogy szakértő nem is érti azt, amiről a fejlesztés szól.

Közös vonás még a két történetben, hogy nem csak a hibát nem ismeri el a Hivatal, hanem még ráadásul az összeférhetetlenség szabályait is megszegi. Sem a Hivatal elnökének, sem az általa vezetett hivatalnak nem okoz gondot az összeférhetetlenség szabályait figyelmen kívül hagyni. A „honlapfeltörés” ügyében ha már nem sikerült a hibát beismerni, nem kellett volna a bajt tetézni azzal, hogy a saját felelősséget firtató vizsgálat elvégzésére vonatkozó megbízást elfogadja a Hivatal elnöke. Az általunk indított pert követően hasonlóképpen nem tartotta fontosnak a Hivatal elfogultság okán visszaadni a K+F minősítésére felkérő megbízásokat, hanem egy-két kivételtől eltekintve a témáinkban továbbra is negatív minősítéseket fogalmazott meg. A pozitív minősítésű kivételeket a rendszerük működésének a selejtjeként is felfoghatjuk.

Mindent összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy így szokott végződni az, amikor a hóhért akasztják.

 

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

http://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr636066936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.