Vélhetően sokan voltak elégedetlenek az SZTNH által készített szakvéleményekkel, így szükségessé vált egy olyan gyors és egyszerű jogorvoslati lehetőség törvénybe iktatása, amelynek segítségével a szakma szabályai szerint helyére kerülhetnek a k+f minősítések, korrigálhatóak a szakértői tévedések.

A kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény 30/D.§-a nemrégiben a következő (2a) bekezdéssel egészült ki:

„A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a 30/A.§-a (1) bekezdésében és a 30/C.§-a (1) bekezdésében felsorolt kérdésekben hozott döntését megváltoztatási kérelem alapján, annak a bírósághoz történő továbbításáig visszavonhatja vagy a megváltoztatási kérelemben foglaltaknak megfelelően módosíthatja, ha megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért vagy ha a megváltoztatási kérelemben foglaltakkal egyetért.”

Az első három,„Anomáliák a szakértői tevékenységben I-III.” címmel megjelent írásokban igyekeztem összefoglalni a tipikus szakértői melléfogásokat. Egy felkészült szakember számára nem jelent különösebb nehézséget egy negatív szakértői vélemény megváltoztatási kérelmének az elkészítése. Nem kell ugyanis mást tennie a kérelmezőnek, mint a szakértői tévedések kiigazítását, a hiányzó ismereteinek a pótlását elvégezni.

Az idézett törvényi hely lehetővé teszi a szakvéleményt kibocsátó hivatal számára azt, hogy a kérelmező indokait megvizsgálja, saját hatáskörben módosítsa a kiadott határozatot, mielőtt azt a bíróság felé továbbítaná. Ez a változás nagyon jelentős előnyt biztosít minden szereplő számára. A kérelmezőnek a második kérelemben csupán azokra a kérdésekre kell összpontosítania, amelyeket a szakértő az első elutasító határozatban kifogásolt.

Az SZTNH számára lehetőség kínálkozik a hiba kijavítására már azt megelőzően, hogy a vitás kérdés bíróság elé kerülhetne. A bíróságok terhelése pedig ezáltal jelentősen csökkenhet, így esély teremtődik a maradék ügyekben rövidebb idő alatti ítélkezésre.

Mind az első, mind pedig a megváltoztatási kérelmet beadó kutatókban joggal merülhet fel ezzel összefüggésben az a kérdés, hogy a szakvéleményt kérőnek miért megváltoztatási kérelmet, s miért nem egy fellebbezést kell beadnia. Ugyanis nem az ügyfél változtat a kérelme tartalmán, hanem a szakértői vélemény szorul módosításra. Ennek oka pedig többnyire az, hogy a szakértő nem megfelelően értelmezi a kérelemben leírtakat, ami azonban ennél is nagyobb baj, hogy tapasztalataink szerint gyakran a megfelelő kompetenciákkal sem rendelkezik egy hiteles szakvélemény elkészítéséhez.

Joggal merül fel tehát a következő kérdés is: Mi a garancia arra, hogy egy megbízott szakértő rendelkezik azokkal a kompetenciákkal, amelyek egy adott szakmaterületen korábbiakban lebonyolított, vagy tervezett k+f projekt minősítéséhez szükséges? Ahhoz ugyanis, hogy a szakértő feladatát elláthassa, mind a tudományos kutatás mibenlétének az ismerete, mind pedig az adott szakmaterületen meglévő elméleti és gyakorlati felkészültség elengedhetetlenül fontos. Ezzel kapcsolatban tehát okkal lehet kíváncsi a szakvéleményt kérő arra, hogy az SZTNH által kiküldött szakértők ezeket a követelményeket teljesítik-e. Milyen törvényi és egyéb előírások nyújtanak kielégítő garanciát arra, hogy a szakvélemény szakmailag kellően megalapozott lesz? Ez a kérdés annál is inkább indokolt, mert a szakértők nem vállalják nevükkel a véleményüket, ugyanis minden esetben kizárólag egy hivatali tisztségviselő látja el kézjegyével a kiadott határozatot.

A tudomány világában a legtermészetesebb dolog, hogy mindenki szabadon kifejtheti véleményét, mindenfajta támadással szemben az elképzeléseit és eredményeit megvédheti. Miután a k+f tevékenység esetében nem rutineljárások eredményeként megcélzott és előálló tartalmakról van szó, így szinte minden esetben indokolt pontosító visszakérdezések lehetőségével élni. A nemrégiben megtörtént törvénymódosítás erre vonatkozóan is tett lépéseket, amelynek részleteiről a következő írásban lesz szó.

Az SZTNH általunk eddig megismert szakértői számára azonban ilyen kérdések nem merültek fel, a k+f projektek valóságos körülményeit és eredményeit látni sem kívánták, csalhatatlan magabiztossággal képesek voltak sehol nem szabályozott tartalmú dokumentumok alapján megfellebbezhetetlen álláspontjukat rögzíteni.

Vajon miért mond le a Hivatal arról, hogy érdemi, minden lényeges körülményt magában foglaló módon végezze el a vizsgálatot? Töredék információk birtokában hogyan lehet egy szakértő magabiztos? Ezekkel a kérdésekkel kívánok a következő írásban foglalkozni.

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.