Az Európai Unió az utóbbi években kényszerűen megváltoztatta az innovációval kapcsolatos álláspontját. A korábban megfogalmazott tudásalapú társadalom fogalmát egyre inkább az innovatív társadalom célkitűzése váltja fel. Ez a szemléletváltás két alapvető okra vezethető vissza:

  Kudarcot vallott az a közösségi politika, amely 2010-re azt vízionálta, hogy az európai versenyképesség jelentősen javulni, az innováció számottevően erősödni fog. A másik ok az időközben beköszöntő világméretű gazdasági válság. Ma már Európa szerte egyre többen az innovációtól várják a recesszióból való kilábalást, a gazdaság új alapokon való magára találását. Az innováció és a tudás viszonyának a megítélésében bekövetkezett változás tökéletesen összhangban van azzal a meghatározással, amely szerint az innováció nem más, mint a munkába állított tudás.

  Hazánkban a társadalom és a gazdaság fejlődésének jövőbeli alapjait továbbra is sokan a tudásban vélik felfedezni. A ma divatos megközelítés szerint a feudalizmusban a föld, az újkori társadalmakban az ipar volt a növekedés záloga, míg a jelenkor és a jövő fejlődésének egyre inkább a felhalmozott ismeret és az ez alapján működő kreativitás, az innováció válik a gazdaság növekedésének alapvető tényezőjévé.

  Politikai szempontból korrekt álláspont szerint a magyar társadalomnak, azon belül a nemzetgazdaságnak mielőbb a tudáson és az innováción alapuló, egy új minőséget képviselő fejlődési pályára kell kerülnie.

  A magyarországi helyzet reális értékelésekor sajnos el kell ismerjük, hogy az innováció területén még az átlagot is meghaladó mértékben le vagyunk maradva, amelyet a szakmai körökben közismert összehasonlító adatok szerinti mérőszámok is megerősítenek.

 A legfrisebb, 2013 decemberében napvilágot látott felmérés eredményei a Programme for International Student Assessment (PISA), azaz „a nemzetközi tanulói teljesítménymérés programja” szerint (melyet 2012-ben végeztek) rosszabbul szerepeltünk, mint a 3 évvel ezt megelőzőn. Mint látható, matematikai, olvasási és természettudományos területeket vizsgáltak. A monitorozást 15 éves diákokon végzik az OECD országokban.

Az innovációval kapcsolatban a hazai köztudatban a legkülönfélébb reakciókkal találkozhatunk, amelyeket 5 jól körülhatárolható csoportba sorolhatók:

  Az első gyakori közvélekedés a fenti tények tükrében talán a legmeglepőbb. Többen gondolják minden tényadat ellenére úgy, hogy nem vagyunk lemaradva. Az ezt a véleményt képviselő emberekkel folytatott viták során szoktak előjönni azok az érvek, hogy Magyarországnak a népesség számához viszonyítottan kiemelkedően magas számú Nobel díjazottja van, a magyar tudósok a világ minden részén ott vannak, s elismerést szereztek az országnak. Ezzel az érveléssel csak az a baj, hogy a Nobel díjasaink többsége külföldre szakadt hazánk fia, akik ráadásul már javarészt meghaltak. Az sem lényegtelen mellékkörülmény, hogy ők is valamilyen okból elhagyták annak idején hazájukat. Hiába nevelünk fel néhány kiváló úszót, akik világbajnokságokat, olimpiákat nyernek, ha az ország nagy része nem tud úszni, s elfogadhatatlanul sokan fulladnak meg a bányatavakban. Az ország gazdasági fejlettségét, a jólét átlagos szintjét nem fogja egy-két ember megteremteni. Mint ahogy jól élni sem csak ez az egy-két ember szeretne. Az átlagba mindenkinek a teljesítménye beletartozik. Az ezt a szemléletet képviselő emberek végkövetkeztetése tehát az, hogy ha nincs probléma, akkor nincs is mit megoldani.

  A második csoport képviselői már érzik, hogy valami nagyon nincs rendben, de az okokat nem belül, hanem kívül vélik megtalálni. Ilyenkor aztán különböző összeesküvés elméletekkel találkozhatunk, amelyekben sok közös vonás is fellelhető. A lényeg azonban ez esetben is az, hogy nem nekünk kell változtatnunk, hanem az okok kell megszűnjenek. Legfeljebb fohászkodhatunk a felsőbb hatalmakhoz, hogy valami kedvező történjen.

  A harmadik, kicsit már önkritikus csoport ugyan elismeri, hogy bajok a saját házunk táján is vannak, de sajnos a pillanatnyi gazdasági lehetőségeink nem engedik meg, hogy ezen a helyzeten változtassunk. Mindaddig tehát bele kell törődjünk a szerencsésnek éppen nem mondható sorsunkba, amíg valami külső körülménynek köszönhetően nem javul a helyzetünk.

  A következő csoport álláspontjáról nem tudható, hogy többségi álláspont e, de a politika szintjén sok tekintetben ez köszön vissza. Elismeri, hogy a lemaradásunk óriási, s ezen mihamarabb radikális eszközökkel változtatni is kíván. A javulás elérésének egyetlen módját ismeri, lényegesen több pénzt átcsoportosítását tartja szükségesnek erre a területre. A több pénzből új szervezetek, új hivatalok, akár még felelős minisztérium is létrejön, amelyeknek a feladata bábáskodni az innováció megszületése felett. Élve a gyanúperrel és a hasonlatnál maradva: ahogy Magyarország demográfiai helyzete sem a bába képzés révén fog megoldódni, úgy az innováció területén sem ez a megoldás.

  Az ötödik csoportba tartozó honfitársaink is jó néhányan vannak, bár ők a nézeteiket nem hirdetik olyan hangosan. Ők az a dörzsölt és jól felkészült „elit”, amelynek nem okoz gondot a szavak és tettek szétválasztása, erőteljes megkülönböztetése. Ők azok, akik a szellemükkel messze a felhők felett szárnyalnak, de az sem okoz számukra gondot, ha testükkel derékig a mocsárban gázolnak. Több honfitársunk szerzett külföldön is kétes értékű hírnevet hazánknak effajta mentalitásával. Az ő áldásos tevékenységüknek köszönhetően szokás azt mondani Amerikában, hogy azok a magyarok, akik a forgóajtón utolsónak mennek be, de valahogy mégis elsőnek lépnek ki onnan. A végkövetkeztetés az ő esetükben is az, hogy nem kell a tényleges innovációra, a kutatás -fejlesztésre energiát áldozni. Az állami pénzeket erre a célra azonban mégis örömmel szavazzák meg, mert azt el lehet költeni „okosan” is. Különösen olyan körülmények között, mint amilyenek hazánkban uralkodnak, ahol a pénz és a teljesítmény között még mindig nem kötelező összhangnak lennie.

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.