Más gazdasági szektorokéhoz hasonlóan az innovációra költött pénzt is a GDP ráfordítással szokás jellemezni. A ráfordítás százalékos emelése gyakran hangoztatott cél döntéshozóink részéről, mintha az elköltött adóforintok közvetlenül innovatív javak előállítását szolgálnák. Ez némi magyarázattal szolgálhat arra, miért szkeptikus a politika és a köz is a tudománnyal szemben, miért tekinti az innovációt költséges és kockázatos tevékenységnek. Sokan gondolják éppen ezért úgy, hogy az innovációra költeni luxus, s csak azok engedhetik meg maguknak, akiknek erre forrásaik vannak.

  A vállalati működés tapasztalatai azonban mást mutatnak, mint a gazdaságpolitika által megfogalmazott innovációs értelmezések, innovációpolitikai célok. Az innováció minden ellenkező tévhittel szemben ugyanis már rövid távon is nem viszi, hanem hozza a pénzt. Értelmezésünk szerint pedig csak akkor beszélhetünk innovációra költött pénzről, ha annak közel fele nem az innovációs pénzek szétosztására hivatott szervezetek működésére megy el, hanem az innovációs folyamatra költődik. Az innovációs folyamat pedig nem a szétosztásnál, hanem az ötletnél kezdődik és nem a publikációnál, hanem a megvalósításnál ér véget. A gazdaság szereplői azért fejlesztik termékeiket, szolgáltatásaikat, keresik az új marketing eszközöket, új gyártástechnológiai eljárásokat, mert rövid és hosszú távon egyaránt előnyt remélnek tőle.

  Az innovációs lánc elszakadását jelenti, ha a fejlesztési eredmények hasznosítását nem kezeljük súlyának megfelelően, a véletlenre, a piacra bízzuk azt. Ha a piacra bízzuk, azt jelenti, hogy az innovációs folyamat pályázati rendszere nem teszi motiválttá, érdekeltté a megvalósításban a kutatókat. A mai magyar valóságot sajnos ez a helyzet jellemzi. Éppen ezért tapasztalhatjuk magának az innovációnak is azt a fajta megítélést, amely mind a törvénykezésben, mind pedig az adópolitikában megfigyelhető.

  Az innovációs törvény csak nonprofit szervezetek számára tette lehetővé az innovációs járulék terhére megrendelések elvállalását, mintha a kutatás-fejlesztés non-profit természetű tevékenység volna. A politikai közvélekedés szerint a gazdag globális vállalatok engedhetik meg maguknak, hogy erre költsenek, mint bármifajta más szponzori tevékenységre. A 2011. évi törvényi változások következtében az innovációs járulékot minden érintettnek adók módjára be kell fizetnie. A rossz gazdasági helyzetre való tekintettel sok politikus gondolja úgy, hogy nincs itt még az ideje annak, hogy az ország innovációra költhessen.

A tettek szintjén még nem látszik, de a kommunikációban már vannak jelei annak, hogy döntéshozóink felismerték; ha csak másoljuk innovatívnak számító országok eredményeit, állandósítjuk lemaradásunkat.

  Az innovatív megoldásnak az a fő ismérve, hogy egyszeri anyagi és vagy szellemi ráfordítással olyan addig nem használt új és hatékony megoldással éljünk, ami a jövőben a jelenleginél kevesebb energiabefektetéssel teljesíti ugyanazon elvárásokat. Éppen ezért az innováció eszközrendszerének a használata annál inkább fontos, minél több megoldandó probléma tornyosul előttünk. Vagyis a források szűkössége esetén azokat a módszereket kell alkalmaznunk, amelyek az ellátás színvonalának megőrzése mellett kisebb ráfordításokkal járnak, amikor pedig már kialakult egy elfogadható egyensúly, akkor már azonos ráfordítások mellett magasabb színvonalú értékelőállítást is megcélozhatunk.

A fentiekből eredően az innovációra költeni nem valamifajta úri luxus, és nem uniós direktívák által kikényszerített teher, hanem a józan ész által megkövetelt szükség, amire befektetésként kell tekintenünk.

A fentieket összefoglalva:

• Az innovációt nem támogatni kell, hanem bele fektetni; a befektetés pedig a tudás munkába állításával térülhet meg,

• Az innovációba fektetett pénz elköltése nem a szétosztástól a publikációig, hanem az ötlettől a megvalósításig tart

   A megoldást pedig abban az irányban érdemes keresni, amelyben a résztvevőknek megteremtődik az érdekeltsége az együttműködésre. Az innovációért felelős tárca ezt a szabályozás eszközeivel kell elősegítse és kikényszerítse egyszerre.

Szerző: Szabó-Ambrus Tamás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.